A major depresszió jól definiált orvosi-pszichiátriai betegség specifikus érzelmi-pszichológiai, kognitív és vegetatív tünetekkel, valamint számos, szubtilis centrális és perifériás biológiai eltéréssel. Jelen írás összefoglalja a major depresszióval kapcsolatos jelen ismereteinket és eloszlat számos, ezzel kapcsolatos tévhitet.

A közlemény hiánypótló célja, hogy reális képet nyújtson az egyre gyako­ribbá váló borderline személyiségzavar jellemzőiről és kezelhetőségéről. Eloszlatja az elterjedt tévhiteket, személyközelbe hozza és átélhetővé teszi az érintettek belső élményeit, megérthetővé a típusos kapcsolati, életveze­tési és viselkedésproblémáikat. Ismerteti a segítségnyújtási lehetőségeket, bepillantást nyújt a zavar gyógyításában bizonyítottan hatékony pszicho­terápiás módszerek belső világába. Felkészít a betegekkel való találkozás során felmerülő gyakoribb kommunikációs nehézségekre, útmutatót nyújt ezek feloldásához

Korábbi esetbeszámolók alapján felmerült a gyanú, hogy az aripiprazolra váltást gyakrabban kísérheti a pszichiátriai tünetek súlyosbodása, mint más antipszichotikumokra való átállás esetén. Egy átfogó adatbázisra épített hosszmetszeti követéses vizsgálat ezt a feltételezést nem igazolta: gyógy­szerváltást követően a teljes vizsgált populáció 14,5%-ában fordult elő klinikailag jelentős tüneti rosszabbodás, de sem a teljes csoportban, sem a különböző szempontok szerint kialakított alcsoportokban nem mutatko zott különbség az aripiprazolra, illetve a más antipszichotikumra átállított betegek kockázati arányai között.

Az életmódváltás mellett alkalmazott naltrexon + bupropion kombináció az eddigi eredmények alapján erős – biztonságos és hatásos – pillére lehet a kezelésnek, amit feltehetőleg a kardiovaszkuláris hatásokat vizsgáló, jelenleg még folyamatban lévő vizsgálatok eredményei is meg fognak erő­síteni a későbbiekben.

Az öngyilkosság és az erőszakos magatartás a pszichiátriai betegségekben előforduló legsúlyosabb szövődmények. Mindkettő sürgősségi állapotnak tekintendő, kimerítik a jogban ismert közvetlen veszélyeztető állapot ismérveit, és azonnali, akut beavatkozást igényelnek.

A betegek tájékozódása ma már mindennapos, hiszen az interneten (legalább is angol nyelven) mindenféle információ hozzáférhető. Ez kívánatos, de nem mindig hasznos. A modern média káros hatásának néhány példáját mutatjuk be.

A személyiségzavarok nehezen kezelhető betegségek, ezért a klinikusok hosszú évtizedekig idegenkedtek a gyógyításuktól. Az elmúlt 20 évben, a kognitív viselkedésterápia második hullámának nevezett periódusban bizonyítottan hatékony pszichoterápiás módszerek láttak napvilágot a sze­mélyiségzavarok kezelésére.

A pszichiátriai osztályra sürgősséggel beutalt, beszállított betegek egy részé­nek hospitalizálása elkerülhető. Ennek érdekében kialakítottunk egy néhány ágyas Központi Pszichiátriai Betegfelvételi Részleget, amelynek fő feladata a diagnosztika és a sürgősségi ellátás. Itt kell kiszűrni a szomatikus okból zavart tudatállapotú pácienseket, és itt megoldhatók a krízisszituációk, az akut szorongásos állapotok és az acting out reakciók jó része is 24 órán belül. 

Az öngyilkos magatartás komplex jelenség, és a szuicid mortalitás alakulá­sában számos biológiai és pszichoszociális tényező játszik szerepet. Nem­zetközileg is újszerű vizsgálatunk szerint az ivóvíz magas arzéntartalma is meghatározó tényező lehet.

Az Orvostovábbképző Szemle pszichiátriai szimpóziuma most is nagyon érdekes témákat tárgyal, az evészavarok és a szemé­lyiségzavarok pszichoterápiás lehetőségeinek bemutatása mellett az akut pszichiátriai ellátás új modelljéről és a szkizofrénia kezelésének fi­nanszírozási protokolljáról is olvashatunk.